Keresem az utam mintha egy sötét labirintusban bolyonganék a fényt hajszolva. Úgy érezem mintha minden, amit eddig az érzésekről tanultam, semmivé vált volna. Nem tudom kezelni és megoldani a bennem dúló érzelmek egyre nagyobb viharát! Olyan vagyok, mint egy szárnyak nélküli madár, akinek zuhanás közben még van ideje számot vetni az életével, mielőtt végleg a földbe csapódna. A szenvedély, amit ajándékul kaptam a sorstól egyszerre átok és áldás! Tudom, hogy az a fokú szeretet amire képes vagyok, életeket határozhat meg. De mi van akkor, ha találkozom egy olyan emberrel, aki hasonlóan szenvedélyes mint én? Erre a kérdésre nem tudtam a választ, egészen mostanáig. Mint egy szellem, amely csak bolyong a világban és keresi a miértekre a választ, olyanná lettem. Mint egy inga amely körbe-körbe jár; én pontosan úgy pörgök, mintha így próbálnám a lelkemben lévő vihart valahogy túlélni. Egyszerre kínoz és éltet az érzés, ami bennem tombol. Mi történik velem? Nem ismertem soha senkit, aki ennyire hatott volna rám, mint Ádám, akit egy átlagosnak induló buliban ismertem meg. Az a furcsa az egészben, addig ameddig, egy ártatlannak induló érintés során nem éreztem meg a benne lévő energiát, majdhogynem közömbösek voltunk egymásnak. Soha senki nem tudta kiváltani belőlem azt, amire ő képes. Olyan vagyok a közelében, mint egy rádiótorony, amely folyamatosan ontja a jeleket. Mindig azt hittem, hogy értelmes ember vagyok, de hirtelenjében olyan leszek; mint egy zavarodott, infantilis kislány ha meglátom. Voltam már szerelmes, tudom milyen a szerelem! Azonban ez az érzés valami más. Nem tudom megfejteni, de már kezelni sem. Olyan mintha beköltözött volna a testembe, mindig őt látom és hallom legbelül a lelkemben. Arra sem tudom a választ, hogy hiányozhat akkor is, ha a közelemben van? Olyan mintha egy láthatatlan erő húzna hozzá, mintha minden pillanat, amit vele tölthetek, meghatározná az egész eddigi életemet. Leláncolt lelkek vagyunk mind ketten. Hiába kötnek az évek máshoz minket, érzem az idő vasfoga lassan felőrli a kezünkön lévő bilincseket. Hányszor ábrándozom arról, hogy amikor legközelebb találkozunk, talán bebizonyosodik, hogy amit érezek, nem csak bennem létezik! Naponta többször fantáziálok arról, hogy a következő bulit már nem beszélgetéssel töltjük.

Ádámmal egy romkocsma elszeparált részében találkoztunk először, egy közös barátunk buliján. Szeretem a romkocsmák egyedi hangulatát! Tele vannak buja erotikával és meglepő ötletekkel. Éppen kezdtem megszokni az innovatív berendezési tárgyakat; egy cin vödrön ülök a kezemben a sörömmel, az asztalt egy varrógép alkotja. Na ekkor látom meg először Ádámot. Emlékszem kissé összegyűrtem a sörös dobozomat, olyan hatással volt rám a belépője. Egyből felfigyeltem rá! A mosolya és a szemei már akkor elvarázsoltak! Még most is látom, ahogy lépdel az asztalunk felé olyan vigyorral az arcán, amivel már eleve boldoggá teszi azt, akinek szánja. Szemei olyan szinten elvakítottak, hogy arra már nem is emlékszem milyen ruha volt rajta. Azt tudom, kivételes jelenség volt!  Már akkor azt gondoltam, mennyire jó lenne hozzábújni. Alig pár pillanat múlva elérkezett a bemutatkozás első kísérlete! Kissé viccesre sikerült, hiszen a vödrön ülés eléggé megterheli az alkoholtól gyengülő lábakat. Ádám egyszeriben ott állt előttem, hogy üdvözöljön. Én törpeként elzsibbadva ücsörögtem a vödrömön. Ő, mint egy óriás magasodott felém. Szemeivel és mosolyával tovább gyengítette az egyre erőtlenebb lábaimat. Próbáltam felállni, hogy köszöntsem, azonban pár centi emelkedés után, erőm elfogyott, majd visszapottyantam a vödrömre, hatalmas csörömpölés közepette.

– Bocsi, nem szoktam vödrökön ülni, nem tudom hogy működnek! - Kommentáltam a történéseket; miközben kissé elpirulva, nevetve néztem fel az előttem magasodó jóképű férfira.

(Ha másért nem, azért már megérte ez a vicces jelenet, hogy Ádám kisfiús mosolya ekkor csak nekem szólt, ezzel díjazta a mutatványomat)

- Gyere, segítek!- Mosolyodott el, miközben kezét felém nyújtva finoman kihúzott a csapdából-

Alig volt pár másodperc ez a mentőakciója, de olyan kitörölhetetlen pillanat lett számomra, amire nem számítottam.Mint akit áram rázott meg, vagy belé csapott a villám, én olyan szinten megsemmisültem a testét körülvevő energiától. Ott álltunk egymással szemben, csak néztem és nem értettem miért nem tudok normális maradni. Zavarodottan, valahogy sikerült bemutatkoznom, majd a gyomromban egyre növekvő remegéssel együtt próbáltam eltűnni egy pillanatra, hogy megfejtsem a testem változásának okait. Hála égnek a vödrökön kívül, egy hatalmas raklapokból álló kanapé is volt a terem sarkában. Valahogy sikerült megtalálnom a láthatatlanság képességét, mert senki nem vette, vagy nem akarta észrevenni, hogy máshová helyeztem át magam. Ádám, mint egy mágnes olyan szinten vonzotta tekintetem és a gondolataimat! Fogalmam nincs mennyi időn keresztül néztem őt vágyakozva, egyre merészebben ábrándozva arról, hogy a mocskos vágyaimat együtt éljük meg. ( Bár akkor semmi nem történt köztünk, én mégis sokszor fantáziálok azóta is arról, hogy mit történt volna ha, csak ketten maradunk az egész teremben)

Én így képzelem el:

Látom magam, ahogy a kanapén ülök, és egyre nehezebben bírom megállni, hogy a lüktető csiklómat ne érintsem meg. Ádám csak áll és néz azzal a gyönyörű szemeivel, várva a történéseket a terem végében. Felizgat, ahogy néz rám, látom a szemében azt a szenvedélyt, amivel csak kevesen rendelkeznek. Szinte érzem, ahogy megváltozik a levegő körülöttem, ahogy egyre jobban elborul az agyam a feltörő vágytól. Valami megmagyarázhatatlan fülledt erotika jár át mindent, mint akit táv-irányítanak; olyan mozdulatokkal kezdem kigombolni a farmeromat, amely eddig mint egy pajzs védelmezett a feltörő érzéseim elől. Nem bírom ki, hogy ne könnyítsek a bugyimban összpontosuló nyomáson. A legbujább arcomat elővéve, kezdek el szép lassan a farmerom rejteke alatt gyöngyöző puncimhoz nyúlni. Olyan érzés ilyen felhevült állapotban a csiklómhoz érni, mint amikor hideg víz éri a megégett testemet. A legelső érintés, azonnali orgazmust jelent! Főleg a lelkemnek, hiszen ezerszeres szorzót jelent, hogy Ádám, aki vágyaim célpontja, egyre közelebb lépdel felém. Látom az arcán Őt is annyira izgatja, mint engem.  A kettőnk között kezdetektől érezhető mocskos erotika. Alig bírok visszafogott ritmusban játszani a kiéhezett csiklómmal, amíg a kanapéig ér. Érzem, a gyomrom a feszült vágyakozástól őrült táncot lejt. Hatalmas erő kell ahhoz hogy visszafogjam magam, hogy ne élvezzek el azonnal. Még nem tehetem! Már csak pár lépés és Ádám ott lesz mellettem, hogy mindazt amit egyedül elkezdtem, közösen fejezzük be.

Azonnal megremegek, amikor a kanapé elé ér. Nem bírom abbahagyni a magammal való játszadozást, olyan mintha megbénulnék a rám váró érzésektől és ezzel nyugtatnám magam. Úgy nézünk egymásra, mint két megvadult bika a végső ütközet előtt. Mint akik életükben először szembesülnek az igazi arcukkal. Mintha az eddig hétköznapiként megélt szenvedélyünk csak most nyerne értelmet! Elérkezett a pillanat, Ádám egyre közelebb hajol hozzám, majd finoman, kihúzza a nedveimtől csillogó kezemet a nadrágomból. Nem szól semmit, de tudom mostantól magammal már nem kell foglalkoznom. Látom az ujjaimon a saját élvezetem, ragyogó fényét. Élvezem, hogy Ádám úgy fogja a kézfejem mintha egy büszke trófeát tartana az ég felé. Ezt a pillanatot kihasználva kezdem el magam felé húzni. Tetszik az érzés, ahogy engedelmesen a kezemet követve közelít felém. Már érzem a testét, ahogy szorosan hozzám simul, mintha én lennék a védővára. Közelsége még inkább arra ösztönöz, hogy szépen-szisztematikusan kivégezzem az összes érzékszervét. A nedvemtől csillogó kezemmel,- mint egy buja szuka- perverz vigyorral kezdem az arcomat kissé összemaszatolni.

(Mocskos érzés a saját testemet arra használni, hogy a rám éhező vadat egyre jobban megőrjítsem)

Ádám egyre jobban kezd hasonlítani egy megvadult bikára. Amikor látja, hogy legféltettebb kincsem nedvét az arcomra kenem, azonnal lecsap rám. Megérinti az arcomat ott ahol, a legmocskosabb módon megjelöltem magam! Érintése mintha ezernyi lángcsóvával perzselné fel a testemet, mintha a kettőnk szenvedélyét egyesítve a világ elpusztítására szövetkeznénk éppen. Olyan vadul kezdünk csókolózni, mint akik az életük összes érzését próbálnák meg átadni egymásnak. Úgy csókol, mintha pontosan tudná, mit és hogyan szeretek. Semmi félszegség, zavarodottság nincs, csak a folyamatos érzelmek, ahogy oda-vissza mennek a nyelvünk segítségével. Minél jobban csókol, minél vadabbul ölel, annál jobban érzem, hamuvá égek a karjai között. A szívem csak úgy zakatol, a lábam remeg mintha az erogén zónáim egyfolytában küldenék a jeleket. Nem bírok parancsolni a véremnek! Kezeimmel szinte mardosva követelem, hogy még jobban öleljen, hogy még jobban szeressen. Olyanok vagyunk ketten mint a legnevesebb harcosok, akik egymás ellen nem nyerhetnek. Hiába küzdünk, a testünk olyan összhangban működik, mintha a kémiától megvadult agyunk egyszerre uralkodna felettünk. Élvezem a teste remegését, miközben a kezem megállíthatatlanul a nadrágja felé téved. Úgy kezdem eltépni az övét, mintha az életem múlna rajta. Kiéhezett őrült módjára átveszem az irányítást miután érezem, hogy legalább annyira vágyik rám, mint én ő rá. Csókjai ízében, eufóriában úszva érzem meg először a férfiasságát. Alig bírom visszatartani magam! Mint egy lottónyertes, olyan belső boldogság jár át. Minden adott ahhoz, hogy a világot is megváltsuk ma együtt! Semmihez sem fogható pillanat, amikor először foghatom, érezhetem a kezemben a vágyaim célpontját! Szép lassan kibontakozom Ádám csókjai felejthetetlen ízéből,- mint egy tapasztalt ribanc- olyan magabiztosan csúszok le a kanapéról és ereszkedem térdre, kezemben továbbra is feszesen tartva a számra éhező férfiasságát. Érzem, hogy tombol bennem az adrenalin, szinte már attól elélvezem ahogy egyre közelebb hajolhatok a nedvességtől már fénylő dárdájához. Reszkető nyelvvel,- mint egy koldus- aki végre élelemhez jut; olyan hévvel csapok le rá. Megremegek az érzéstől, amit kivált az első találkozás az áhított szerszámmal! A tökéletes forma, tökéletes ízt rejt. Olyanná válik számomra, mint a drog! Hogy stimmelhet minden egyszerre? Ízek, formák, érzelmek? Minden nyelvcsapásommal egyre jobban érezem, hogy megőrjít a tudat : ezt egyszer abba kell hagynom. Olyan erővel és érzéssel körözök nyelvemmel a farkán, mint a legtapasztaltabb rúdtáncosok a rúd körül. Imádom érezni az ízét és illatát az orromon át, ahogy a lelkemig hatol. Őrült szenvedéllyel kezdem el felfedezni, megfejteni és boldoggá tenni farka minden porcikáját. Mint egy mohó rossz kislány olyan hévvel játszom szerszámán. Nincs ritmus, nincs semmiféle betanult koreográfia, csak is az érzések vezetnek. Feltüzel, ahogy hallom Ádám hangját mennyire élvezi a szám gondos ápolását. Még jobban megvadít, amikor a felnyírt hajamat ujjaival a nyakamtól indulva erősen végigborzolja minden mély torkos szopásomnál. Alig bírom ki, hogy még csak egy picit hadd játsszak tovább a drogommá lett szerszámán, mielőtt rávetném magam és erőm végezetéig lovagolnék rajta! Nehezen tudok már megmaradni az ütemnél, annyira lüktet mindenem. A csiklóm, a gyomrom, a szívem,a lelkem; szinte már levegőt sem veszek, annyira belemerülök hogy boldoggá tegyem. Minél jobban érezem és hallom, hogy élvezi amit csinálok, annál jobban vadulok. Már nem számít, hogy tövig nyelem szerszámát,- vagy csak a makkjával incselkedem- csak egy a lényeg, azt érezze és élvezze, amit adni akarok! A legjobbat, amit csak lehet! Amikor megérezem, hogy a legjobb úton halad a beteljesüléshez, hirtelen megállok; pontosan akkor amikor nem számít rá.

Perverz mosollyal a szám szegletében emelkedem fel, a nyálammal átitatott szerszámáról, hogy lássam az arcán bekövetkezett változásokat. Mint egy varázslat, amely megtörik a ragyogó arcból, így lesz hirtelen értetlen, majdhogynem dühös ábrázat! Mielőtt bármit is kérdezhetne, szép lassan felállok a földről és amilyen gyorsan csak lehet megszabadulok a már feszítően kínzó ruháimtól, hogy a következő szintre lépjek. Élvezem a helyzetet, ahogy Ádám rám néz csillogó szemekkel most már egy másik arcát mutatva, bámulja a fazonra borotvált, szűzies puncimat miközben ő is megszabadul a rajta lévő felesleges ruhadaraboktól. Mint egy igazi vadmacska, olyan kihívóan teszem meg azt a pár lépést, ami még hátra van, - így fokozva a várakozás varázsát-. Immár teljesen meztelenül szívem-lelkem ott áll, hogy teljesítse a testünk akaratát! Mint aki a kedvenc lovát készül megülni, olyan határozottan ülök az ölébe ügyelve arra, hogy ágaskodó szerszáma éppen hogy csak érintse a nedves kelyhemet. Beleveszek az első érintésébe, amelyet a meztelen bőrömön át a szívemben érzek meg. Alig tudom tartani a testem, hogy ne döfjem magamba azonnal a végletekig húzott szerszámát. Szinte elolvadok, amikor érzem kezét a csípőmön, ahogy mardosva húz magához hogy dús kebleimet közelebbről fedezze fel. Úgy csókol mintha soha nem tette volna még. Szinte alig kapunk levegőt, mintha egymás elől szívnánk el az oxigént. Testem fel és le köröz az egyre nedvesebb makkja felett, de még nem jött el a pillanat, hogy felmentsem a szenvedése alól! Átkulcsolom a nyakát, miközben a füléhez közel hajolva, a legérzékibb hangon súgom a fülébe:

– Csak téged akarlak.-

Érzem teste megfeszül, egy pillanatra megremeg, itt jött hát el a perc, hogy az addig csak körültáncolt farkát a forró vaginámba engedjem. Pontosan olyanok vagyunk együtt, mint a Jin és Jang! Tökéletes párosítás, mintha a puzzle megfelelő darabja került volna belém. Felpaprikáz az érzés, ahogy az ezer fokon izzó hüvelyemben érzem az oly régóta vágyott hímtagot. Érzem Ádám kezét, ahogy erőszakosan megragadja a csípőmet, mintha így próbálná elszigetelni és megőrizni a kettőnk között végbemenő érzést. Két kezemmel két oldalról megfogom arcát, majd mélyen a szemébe nézek, miközben lassan a szájához érek, hogy csókom ízével fokozzam tovább a pillanatot. Büszkén, testemet kecsesen megfeszítve, kezdek el lovagolni rajta, mintha pontozó bírák előtt tenném mindezt. A szélrózsa minden irányában hajszolom az élvezetet, tudom mi a jó mindkettőnknek! A vadság és a finomság pontosan úgy váltakozik, mint az erő és érzelem. Szenvedélyes csókkal fűszerezve élvezem, ahogy Ádám farkán erőteljesen lovagolok egy raklapokból álló kanapén. Bevadít, ahogy kezeivel szinte végigszántja a hátamat minden egyes alkalommal, amikor tövig mártom magamba a fegyverét. Egyre durvulok, már alig tudunk a csókolózásra koncentrálni, csak öleljük egymást és úgy zilálunk, mint akik a Himaláját másszák éppen. A legédesebb zene a füleimnek hallani testünk hangjait, amelyet nedveink egyesülése fokoz tovább. Szinte teljesen elvesztem a kapcsolatot a valósággal és az ábrándokkal, olyan erősen élem meg azt az érzést amikor, határozott mozdulatokkal megragadja a tarkómat és célirányosan a kanapéra dönt. Szavakkal nem tudom leírni milyen az, amikor föléd magasodik akire vágysz, akit szeretsz. Látni a szenvedéllyel és érzésekkel megtelt szemét, ahogy a testemhez közelít…  Csodálatos érzés, amikor szép lassan újra belém hatol, mintha az összes érzését így rejtené el bennem. Érezni teste összes izmának rándulását, amikor mozogni kezd. Látni az arca változását, ahogy egyre jobban élvezi kettőnk egyesülését! Szorosan átölelem a nyakát, így segítve magam, fel és le mozogni az egyre gyorsuló szerszámán. Mint két összeillő dugattyú, tokeletetésen ellentétesen mozgunk egymást kiegészítve. Olyan szorosan húzom magam a testéhez, mintha soha nem akarnám elengedni! Minél jobban mozog, annál jobban ellen tartom magam, hogy még mélyebben tudjon kefélni. A szenvedély fegyver, most pontosan két fegyver áll egymással szemben, csőre töltve. Már levegőt is alig kapok, arról sem tudok hol vagyok és mit csinálok, csak próbálom még csókolni és kulcsolni a nyakát mielőtt végleg elérkezik a végállomás. Tudom, hogy nem kell sokat várni. Annyira érzem, hogy olyan fordulaton kefélünk, hogy azt fokozni sokáig nem lehet. Vágyom, a hüvelyem a farkának feszül, egyre hosszabb összehúzódásokat produkálva. Akarom, hogy hallja milyen hangom van amikor elélvezek. Hogy egyszerre vagyok dögös és ártatlan, ribanc és szűz. Úgy ölelem -még mindig- mintha félnék, s ha elengedem, elmúlik a varázs. Én így élvezem el! Kicsit elmosolyodom, amikor érzem Ádám reakcióit, hamarosan követni fog. Már nincs hová menekülni, olyan rutinosan tépi ki a farkát a még mindig pulzáló puncimból, mintha nem először tenné. Hmm, mennyire izgató látni az arcát, ahogy a kilövésre kész farkával az arcomhoz közelít. Imádom érezni, ahogy a jutalmam, az ő boldogsága az arcomra hullik mintegy lepel, ami megőrzi a köztünk lévő élményeket! Szeretem érezni a forró spermát, ahogy beteríti az arcom és a lelkem. Egyszerre érzem magam angyalnak és ördögnek! A testem soha nem reagált még így férfira. Nem élveztem még soha senkit ennyire intenzíven. Nem kívántam senkit még ennyire. És ami a legszebb, nem élveztem még el soha senkitől ennyire. Az orgazmus egy hasonlóan szenvedélyes emberrel olyan, mint egy örömbomba, ami felrobban a testedben. Először azt érzed, belehalsz, ha elmúlik ez az érzés! Pár perc repülés; pont, mint az aranylövés. Majd jön a vágyakozás a következő adag után..

Nem tudom hova vezet ez az ábrándos út, a napi fantázia, arról, hogy egyszer eljön az a nap, amikor majd megtudom, hogy milyen az, amikor az álom és a valóság találkozik! A lelkem már attól is boldog, ha arra gondolok, hogy egyszer talán majd átélhetem mindezt, amit elképzeltem..