Az elmúlt hetekben nem volt lehetőségem írni. Ezúton is szeretném megköszönni a rengeteg érdeklődő levelet, amit kaptam. Minden rendben van, most már igyekszem ismét frissíteni a blogomat. Van miről mesélnem:-)Az elmúlt hetek lázas munkával teltek. Egy rendkívül fontos rendezvényt szerveztem, ami nagyon sok odafigyelést és szervezést igényelt. Most hogy túl vagyok, rajta azt kell, mondjam nagyon jól sikerült! Túlságosan is jól. Most nehezen, de próbálom szavakkal kifejezni, hogy milyen érzések tombolnak bennem.Rám mindig jellemző volt, hogy szenvedélyes ember vagyok. Tele vagyok őszinte tiszta érzésekkel, nagyon ragaszkodó és szeretni tudó nő vagyok. Ha szeretek ezer fokon égek, minden érintésem-szavam és tettem arra irányul, hogy boldoggá tegyem azt, aki mellettem van. Eddig mindig hosszú kapcsolatokban éltem. Büszke vagyok arra, hogy minden volt szerelmem valamilyen módon máig felbukkan az életemben. Jó érzés hallani, hogy valami olyasmit találtak meg bennem, amit máshol az óta sem lelnek. Veszélyes így szeretni, ahogy én tudok.Nagyon ritkán, de előfordul, hogy valaki megérinti a lelkemet. Ilyenkor szép lassan őrölni kezdek a rozsdás malomkerekek, működésbe lép kémia. Egy érintés egy ölelés elegendő, hogy érezzem ki az, aki közel tud kerülni hozzám. Amikor találkozom egy olyan férfival, aki vonzani kezd, elkezdek képeket látni, mintha egy mozifilm részletét látnám. Most hétvégén olyan képsorokat láttam, amelyeket nem tudok kiverni a fejemből az óta sem. Egyedül feküdtem a szállodai szobámban, félhomály volt, így körvonalaiban láttam mindent magam előtt. Ami biztos, hogy nem kevés alkoholt ittam, ahhoz, hogy ébren álmodjak. Az ajtók nem jól záródtak a szállodában, ezért könnyen szabad prédává vált mindenki a hívatlan látogatók számára.Hason feküdtem a kedvenc fekete szatén csipkés hálóingemben. Az elmúlt órák eseményein gondolkoztam. Vajon mi történt velem? Miért vonz valaki, aki tudom, hogy elérhetetlen? Az esti buli során az egyik céges ügyfél érintése közelsége kiváltott belőlem olyan érzéseket, amelyek az óta sem hagynak nyugodni. Egy pillanat volt az egész nem több, egy ártatlan ölelés, mégis a lelkemig ért. Megéreztem őt ott legbelül. Baráti gesztus volt mégis ott és akkor számomra olyan volt ez a mozdulat mint egy ajándék.Mint két szeretetre éhező koldus álltunk egymás karjaiban barátilag és ártatlanul. Valami ott és akkor megváltozott, mintha ez az egy mozdulat elindított volna egy csendes lavinát bennem.Azon az estén ismét elindultak a jól ismert képek. Láttam a lelki szemeim előtt, ahogy mosolyogva belép az ajtón. Nem szólunk semmit, csak állunk egy percig némán, mint akik most számot vetnek az eddigi életükkel és döntenek.Látom, ahogy hozzálépek és megcsókolom a nyakát, a jól ismert parfümöt, mélyen magamba szívom, mintha utoljára érezném. Érzem a sóhaját, ahogy megremeg a forró leheletem közelségétől, ahogy szép lassan felemeli a kezét és arcomat simogatja. Sír a lelkünk belül, egyszerre küzdünk a lelkiismerettel és a feltörő vágyakkal. Egyre vadabbul fúrom a fejem a nyakába, mintha minden egyes részét szeretném megjegyezni és elrakni magamnak. Mint egy szenvedélyes tánc kezdődne, úgy öleljük egymás. Behunyom a szemem és érzem, ahogy egyre közelebb hajol hozzám, hogy a csókom ízével végleg megpecsételjük és eldöntsük a vágyainkat. Csókja forró és zamatos. Minden érzésünk benne van, a szenvedély a vágy és a félelem. Szép lassan hátrálni kezdek és húzom magammal egészen az ajtóig. Érzem, ahogy a hideg faajtó hűteni kezdi a forró testemet, de nem érdekel, csak az, amit most érzek. Csókjaink átváltanak egy magasabb szintre, a kezdeti félszeg romantikus énünkből már a szenvedélyes vad oldalunk tör elő. Amikor már minden gátlást ledobsz magadból és csak azt teszed, amit a véred diktál. Amikor már mind két kezeddel szorítod és karmolod, a testét mintha szét akarnád tépni, hogy soha senki mással ne tudja ezt tenni.
Amikor annyira öleled, annyira csókolod, hogy szinte fáj.. Testetek vonaglik, hullámzik, mint a legszebb koreográfia. Hallani, ahogy egyre jobban kapkodunk a levegőért, mint két csókokban fuldokló. Érzem, amikor megfogja a combomat, mint a gyermekek úgy szorítom és kapaszkodok a combjaimmal a derekán keresztül. Kezeivel szinte letépi rólam a fekete csipkés kis hálóingemet, hogy ne akadályozzák abban, hogy érintésével felégessen mindent rajtam. Beleborzongok minden mozdulatába. Olyan mintha minden érintése a gyomromig hatolna. Megremegek.. egyre szorosabban ölelem és húzom magamhoz a combommal. Együtt emelkedünk fel és le, mint akik együtt készülnek a katapultálni. Gyorsan tépem le a ruhát róla, mintha mindig ezt tenném. Olyan határozott vagyok és pontos. Végre érzem, amikor a meztelen testünk először egymáshoz simul. Csodálatos érzés érezni a bőrét a bőrömön, kiszabadítom magam a csókjaiból, mint egy vad, aki vérszagot érez, olyan elemi erővel kezdem végignyalni a mellkasátSzép lassan csúszok egyre lejjebb az ajtón. Érezem, a testén, hogy tetszik neki a nyelvem érintése, a forró ajkam útjelzése.. szinte remeg, ahogy a köldökéhez érek. Mire feleszmél, már a kezeim közt tartom a legféltettebb kincsét. Szemeimben a legnagyobb vággyal és tűzzel nézek fel rá, hogy lássam, az arcát mielőtt szép lassan magamba mártom a legékesebb kincsét. Soha nem felejtem el a tekintetét a szemében a tüzet a vágyat miközben nyelveimmel a legpontosabb és legédesebb formákkal ajándékozom meg az ágaskodó férfiasságát. Érzem a nyelvemen az ízét, olyan, mint a legtisztább természetes ajándék lelkemnek. Mint a legfinomabb manna úgy habszolom úgy szeretném megkaparintani minden egyes cseppjét. A bennem tomboló erők csak úgy teszik a dolgukat. Érezem, minden rezdülésén mit szeretne, a teste végig üzen, hogy mit tegyek. Hogyan szeressem. Átadom magam az érzéseinek. Bekapcsolom minden érzékelőmet és figyelem mit szeret. Ráhangolódok és a lelkem miden egységével vele együtt haladok. Minden nyelvcsapásom, minden apró kör-körös mozdulatomat együtt éljük át. Én a lelkemben élvezek, hogy adhatok, hogy jó neki. Szinte árad a szobában a szenvedély. A tűz, az élvezet hangjai, ahogyan a nyelvemmel és a számmal okozok örömet. Egyre nehezebb nekem is, úgy érzem, eléget a vágy, ha nem érezhetem magamban teljesen. Mintegy utolsó csókként végignyalom ízletes és csodálatos szerszámát és szép lassan felemelkedek, hátamat a hideg faajtónak nyomva. Végig a szemébe nézve üzenem, hogy eljött a pillanat most vagy soha. Érzem, ahogy magához ránt, mintha össze akarna roppantani. Ahogy kezeivel minden porcikámat stimulálja. Csókjaiba temetkezve kezeivel elér legérzékenyebb pontomhoz. Minden izmom megfeszül, ahogy a combjaimat újra a derekához emeli, érzem, ahogy a nedves puncim szinte pulzálva és remegve várja, hogy magába engedje azt a csodálatos szerszámot.
Testem összes izma remeg, amikor érzem, belém hatol. Mozdulata rutinos, állatias és durva. Mind ketten erre vártunk, most már nem tudunk romantikusak érzékiek, lenni, csak is ösztönösek. Érzéseink vágyainkat közvetítetjük. Ritmusosan csapódik testem az ajtónak, hatalmas robajjal. Egyre hangosabban élvezzük a szenvedélyünket. Átkulcsolom a nyakát és szinte magamba rántom teljesen a testét. Csókjai között kapkodunk levegőért. Elfojtott, sóhajok nyögések fűszerezik minden mozdulatát, miközben ki és bejár az örömmel itatott nedves kelyhemen. Testem jelez, hogy közeledek a csúcs felé. Minden mozdulattal egyre jobban átjár a boldogság és a vágy a beteljesülés felé. Egyre hevesebben és durvábban erőszakolom meg minden mozdulatomat vadsággal. Feszítem minden izom és porcikám, hogy minél jobban éljem át a végső kitörést.
Szinte kicsúszik a combom a derekáról, testem minden porcikájával remegek, levegőt alig kapok, amikor elérek a csúcsra, pontosan vele együtt.Mint a legszebb szoborcsoport szorosan egymásba fonódva teljesül be vágyunk. Mint akik ezer éves terhektől könnyebbültek meg, úgy öleljük egymást és pihegünk egymás karjaiban. Lelkünk egyesülése után végre testünket is átjárta az összetartozás. Érezni, ahogy két szeretetre éhező test egyesül a legboldogabb érzés. Amikor minden érintés feltölt, amikor érzed hazaértél a legszebb dolog.Azon a reggelen miután felébredtem rájöttem, hogy álmodtam mint mindig. Minden mit elképzeltem csak fantázia, a lehetetlen küldetés.Néha úgy szeretném, hogy ne érezzek, hogy ne vágyjak, hogy ne legyenek álmaim. Mennyivel könnyebb lenne, mint nap mint nap a valóságban élni, hogy mindez amit elképzeltem csak számomra létezik és létezhet.Olyan mint a vihar ami felkavar majd tovább áll..
